Holisztikus gyógyítás

Van egy alapvető probléma az „orvoslásban”. Mégpedig csak annyi, hogy nem orvosol igazán, pusztán tüneteket tüntet el. Dethleffsen írja, hogy ha a kocsiban felvillan a benzinszintet jelző piros lámpa, akkor hiába csavarjuk ki, ragasztjuk le, festjük át, nem tettünk semmi értelmeset. Az autó rövidesen döcögni fog, majd leáll. Csak a tünettel foglalkoztunk. Helyesebb a kiváltó okot megszüntetni, adott esetben megtankolni.
Így vagyunk ezzel testünk tüneteit illetően is. Kapunk egy jelzést, hogy valamit nem jól érzünk, vagy gondolunk. Erre nem ezzel az okkal kezdünk foglalkozni, hanem bekapunk valamilyen szert, rosszabb esetben kivágatjuk a testünkből, ha már olyan makacs a jel, hogy gyógyszerekre sem reagál. S a kiváltó ok majd átmegy egy másik helyre, a dolog folytatódik… Azt szoktam mondani, ha egy almában kukac van, hiába dugdosom be egymás után lyukat fúr és előbb-utóbb kimászik.
Márpedig több mint tizenhét év napi tapasztalatából tudom, hogy minden testi tünetnek gondolati vagy érzelmi probléma van a hátterében. Beszélgettem egy kedves reumatológus doktornővel erről. „Nem tűnt fel, hogy a betegeid nem „hajlékonyak” a mindennapok dolgaiban, érzelmeikben és gondolkodásukban? Kötik magukat az adott szóhoz, ha változik valami az életükben, azt nagyon nehezen viselik el, nem képesek alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Nem tudnak rugalmasan reagálni az állandóan változó világra.” Mire a doktornő szabadkozva annyit mondott, hogy egy betegre kb. 3 perce van, ezalatt fogalma sincs, hogy milyen gondjai vannak, milyen a jelleme. Nincs neki erre ideje. Beteg bejön, panasz: itt fáj, ott fáj, szúr, nyom, csíp, éget…. Mit is tanult az egyetemen erről a tünetcsoportról ? Aha, erre ez a szer kell. Receptírás, jöhet a következő….
A baj az, hogy nem az egész ember van „kivizsgálva” csak az ízületei. Pedig nem egy rakás ízület jött a rendelőbe, hanem egy EGYEDI EMBER, akiből nincs több. Nincs két egyforma személy, tehát nem is lehet két egyforma gyógymód.

A holisztikus szemlélet egészben, teljességében veszi a személyt, beleértve testét, lelkét, szellemét, spiritualitását. Valamely magasabb szinten találunk egy problémát, ami már a test szintjére is lejutott. Ott kell segítséget nyújtani. Természetesen mellette akkor már foglalkozhatunk a tünetek szintjével is. Ezért tehát én most nem orvos-ellenes kampányt folytatok. Közös munkával sokkal többre mennénk! Sőt, hozzáteszem: a természetgyógyászat bizonyos módszerei önmagukban szintén nem elegendőek, csak kiegészítő terápiák. Hiába masszírozzuk hevesen a talpunkat, iszunk literszám gyógyteát, rohangálunk tűkkel a fülünkben, ha a kiváltó okkal nem foglalkozunk. A tünet újra visszajön. Az eredményeink, tapasztalataink ezt igazolják.

Az úgy nem működik, hogy a beteg nem hajlandó változtatni semmit, de a tünet tűnjön el. Viszont ha készen áll a belső változásra, törvényszerű, hogy a külső sem marad el.

A segítségnyújtás megszokott módja csak tovább ront a helyzeten, hiszen a javítás után az ember így gondolkodik:
"Szóval most ismét minden rendben van." - és tovább is úgy él, ahogy eddig: anélkül, hogy megváltozna.