1.Magamnak mondom el az igazságot magamról. Őszinte vagyok magamhoz.
2.
A másik emberről mondod el magamnak az igazságot.
3.
Elmondom az igazságot magamról a másik embernek. Őszinte vagyok másokhoz is.
4.
Elmondom az igazságot a másik emberről neki. Őszinte vagyok hozzá.
Persze ez csak az én igazságom, nem a teljes igazság.
5.
Mindenkinek mindenről elmondom az igazságot.
Ha megteszed ezt az öt lépést, akkor megtettél öt lépést a mennyország felé,
mert az a mennyország, amikor nem kell többé hazudni.
Az a kérdés, hogy ami nekem a mennyország, az a másiknak vajon mit jelent?
VálaszTörlésKépes-e( és akarja-e) a másik ember is elviselni az igazságot? Szükséges-e, hogy akármilyen áron a másik embernek elmondjuk az igazságot?
Egyáltalán: honnan tudhatom, hogy az, amit én igazságnak gondolok, valóban igazság-e?
A "mennyország"-ról szerintem mindenkinek egy ideális állapot jut eszébe, vallási hovatartozás nélkül.
VálaszTörlésÉn meg azt kérdezném, mi értelme annak, hogy valaki önmagának vagy másnak hazudjon? Számomra az ember egy fénylény, egy entitás, akihez nem méltó viselkedés a sunnyogás, a hazudozás, csalás. Egy férfi legyen király és főpap, egy nő pedig királynő és papnő, a hozzá illő belső tartással. Nem csak egy vegetáló lény.
A külvilág a saját tükörképünk. Amit kisugárzunk, az jön vissza. Ha hamis tükröt tartok a másik elé, azzal nem szolgálom a fejlődését.
Nincs jogom, hogy eltorzítsam a tükröt, mert ezzel becsapom és ártok neki.
Pl. az illető halálos beteg. Ha azt hazudom, nem komoly a dolog, meg fog gyógyulni, akkor megnyugszik és nem változtat önmagán. Így persze meg is hal, mert nem tett semmit a gyógyulásért. Ezzel viszont én öltem meg. Ha viszont tudja, hogy az életével játszik, van döntési joga, hogy elmegy, vagy változtat önmagán, és ezzel változik az állapota is, és maradhat.
A 4.pontban az áll: "Persze ez csak az én igazságom, nem a teljes igazság".
Valóban, mindenki, ha körbeforgatja a fejét, önmagát éli meg centrumként. De csak saját magának. Ezért is lényeges, hogy ne a zsigeri dolgok vezéreljenek, hanem minden pillanatban az ÉBER TUDATOSSÁG állapotában legyünk.
Célszerű, ha önismereti kérdésekkel foglalkozunk, minél több embertől megkérdezni, mit gondolnak rólunk. Észre lehet a válaszokból venni, hogy mely vélemények szólnak a vélekedőről, és melyik arról, aki valójában vagyunk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha több embert zavar egy tulajdonságunk, akkor abban lehet valami.