
Arany János által a Toldi estéjében mondott bölcsesség jut eszembe. "Az idő szekere eljár. Ha felülsz rá felvesz, ha nem ülsz fel, nem vár. Változik a világ" Most különösen igaz. Nagy felelősség is ez a választás.
Ami mögöttünk van, az már nem a mi energiamintázatunk része, bezártuk az ajtót. Ez utóbbi a szükséges rossz volt, a beavatásunk része. A régi mintához tartozott, amit most elvetünk: szegénység, feltételhez kötött szeretet, az áldozati tudatosság.
Most egy új tudatosság kezdődik, az energia újrateremtése, ami nem a múltbeli tapasztalatok továbbvitele, hanem Új Élettapasztalatok! Nem ismerjük az új idővonalat, soha nem tapasztaltuk meg. Ne akard ezért összehasonlítani ami jön, azzal ami a múltban volt. A történelem már nem ismételi önmagát.
Eltörölve: "Nem lehet, nem vagyok képes, mi lesz ha". A régi mintázatú tudatosság az egy program. A 2500 év illúziójának vége!
Meg kell tanulnunk, hogy nem a múltat kell elengedni, hanem arra fókuszálni, amire vágyunk, amit megteremteni akarunk!
Ami most elkezdődik, az az önmagadban vetett teljes hit, teljes remény. Megnyitni a lényünket, amit Isten kínál, ami előttünk áll az Új Energiamintázatban. Eljött az idő amikor bejutunk Önmagunkba, a Vagyok, Aki Vagyok Tudatosságába!
Az ember a kozmosz része, ami velünk történik a világmindenség története.
A transzformáció, ami bennünk végbemegy törvényszerűség. A felsőbb erők áldása kíséri.
Eljött az idő, hogy az ember tudatában legyen saját hatalmának és éljen is ezzel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése