Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. november 17., hétfő

Csend

Vajon hány évesnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy már ne élvezze a saját gondolatait?
Tudom, hogy ez egyszer majd eljön, mert a felnőttek nem élvezik, hogy csendben lehetnek. Képtelenek hallgatni a gondolataikat, mindig csak fecsegnek, vagy tévét néznek, és ha beszállnak az autóba, akkor is az az első dolguk, hogy bekapcsolják a rádiót. Úgy tűnik, senki nem szeret egyedül lenni, csak társaságban érzik jól magukat. Találkozókra mennek, vagy moziba, vagy táncolni, vagy valamilyen labdajátékot játszani. Legjobb lenne letakarni mindent, hogy legalább egy kis időre halljam magam gondolkodni.
Lehetséges ébren lenni úgy, hogy ne legyen az ember állandóan Mások Zajos Gondolatainak kereszttüzében?
Élhetsz úgy, mint más, de nem kell senkihez se beszélned.
Bámészkodhatsz, amennyit csak akarsz, de nem kell elmondanod, hogy mit láttál.
Szeretned kell egyedül lenni, néha csak úgy, a gondolataidba merülve.
Derék dolog, ha segíteni akarsz másokon, de ezt nem kell túlzásba vinned, mert ez egy csapda, ami csak bajt hoz rád. Ha túlságosan segítőkész vagy, rád támadnak a gondolataikkal, és akkor csak nézhetsz, és máris nem marad egy perced se magadra.
Hajlandónak kell lenned arra, hogy csak meglapulj, és észrevétlenül figyelj másokat.