Egy szent ember úszik a folyóban. Egy ember tétlenül üldögél a parton és nézi őt. A szent ember észrevesz maga előtt egy skorpiót. Sajnálatot érez a szegény teremtmény iránt, megfogja és gyengéden kiteszi a partra. Közben azonban a skorpió erőteljesen megcsípi. Az ember a fájdalomtól könnyezik.Szent ember: Meg akartalak menteni téged, s most ez a hála érte? Nem számít, én megtettem a kötelességem.
Néhány perc múlva a skorpió ismét beleesik a folyóba. A parton ülő ember továbbra is figyel. Szent ember: Ó te szegény teremtés, már megint szenvedsz. Igazán sajnállak.
Ismét felemeli a skorpiót és kiteszi a partra. A skorpió újra megmarja, de most még erősebben. A szent ember felkiált a szörnyű fájdalomtól.
Szemlélő: Bolond vagy! Miért tetted? Először hibáztál, aztán másodszor is elkövetted ugyanazt a baklövést.
Szent ember: Barátom, mit tehetnék? Az én természetem azt diktálja, hogy szeressek, hogy védelmezzek. A skorpió természeténél fogva mar. Nekem is saját természetemet kell követnem, s a skorpiónak is a maga természete szerint kell élnie. Ha ismét beleesik a folyóba, nem számít hányszor, újra ki fogom emelni belőle. Meg fog szúrni, és sírni, jajgatni fogok, de nem fogom megtagadni természetem, hogy szeressek, védelmezzek és oltalmazzak másokat.
A szemlélődő azonnal beleugrik a folyóba, hogy megérinthesse a szent lábát.
Szemlélő: Te vagy a Tanítóm, te vagy a Gurum. Már régóta Gurut kerestem, Guru után vágyakoztam. Ma benned megtaláltam igaz Gurumat. Mivel a tanítványod vagyok, mostantól fogva, ha a skorpió beleesik a folyóba, én fogom visszahelyezni a szárazföldre.
Kisegíti a szent embert a folyóból. A Guru leül a partra, s figyeli mi történik. Néhány perc múlva a skorpió újból beleesik a folyóba. A tanítvány megragadja, s kiteszi a szárazföldre, de őt a skorpió nem marja meg.
Tanítvány: Hogy lehetséges ez Mester, hogy engem egyáltalán nem csípett meg a skorpió? Arra számítottam, hogy engem is meg fog marni. Téged kétszer is könyörtelenül megszúrt. Nem értem.
Mester: Nem érted gyermekem? Elmondjam miért? Hinni fogsz nekem?
Tanítvány: Kérlek, kérlek mondd el. Hinni fogok neked, Mester.
Mester: A skorpiónak is van lelke, és az jelezte neki, hogy ha megcsíp téged, akkor te nem fogod kitenni a partra, hanem nyomban megölöd. A skorpió tudta, hogy nem fogadnád el, hogy nem néznéd el hálátlanságát. A te esetedben semmi garanciát nem látott arra, hogy biztonságban lenne. A skorpió azért nem csípett, mert érezte ezt. Az én esetemben a skorpió lelke jól tudta, hogy én soha sem ölném meg, akárhányszor marjon is meg; biztonsága érdekében mindig partra helyezem.
A hétköznapi életben is csak akkor harcolnak, veszekednek, fenyegetőznek az emberek másokkal, ha látják, hogy ellenfelük vagy gyenge, vagy nem hajlandó harcolni. Ha úgy látják, hogy a másik erősebb náluk, csendben maradnak.
Tanítvány: Mester, vannak tanítványaid?
Mester: Sok-sok tanítványom van.
Tanítvány: És mit teszel velük?
Mester: Adok és kapok, kapok és adok. Minden nap megkapom mérgüket és nektárt adok nekik. Megkapom törekvésüket és ők megvalósítást kapnak tőlem. Elveszem tőlük amijük van, a tudatlanságot, s nekik adom, amim nekem van: a bölcsességet. Ők megadják nekem isteni kinyilvánításom ígéretét, ők pedig megkapják tőlem megvalósulásuk biztosítékát. Szükségünk van egymásra.
Szükséged van rám, hogy magadat - tisztátalanságod, tökéletlenséged, bizonytalanságod, tudatlanságod - belém üríthesd.
És nekem is szükségem van rád, hogy felölthesselek mindenemmel, mindazzal amit magamban hordozok. Így teljesítjük be kölcsönösen egymást. A te természeted, hogy odaadd nekem, amid van: a tisztátalanságot, a bizonytalanságot, a tökéletlenséget, a korlátozottságot, a kötöttséget és a halált.
Az én természetem, hogy azt adjam neked, amim nekem van: tisztaságot, szeretetet, örömet, fényt, áldást és tökéletességet. Amikor a te természeted belép az én természetembe, és az én természetem belép a tiédbe, akkor mindkettőnk kinyilvánulása és beteljesülése teljes. Így teljesíti be a kereső és a tanító az Örök Vezetőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése