Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. november 27., csütörtök

A környező világ mint tükör











Az úgynevezett környező világ valójában tükör, amelyben mindenki csak saját látványában részesül.
Ha reggel belenézek a tükörbe, s egy barátságtalan pofa néz vissza rám, megtehetem, hogy ezért jól lehordom. A tükörben lévő arcot azonban ez nem fogja befolyásolni, sőt, együtt fog velem szitkozódni. Nem nagy ügy, az ellentétek fokozódnak, míg végül behúzok ennek a konok pofának, s így a tükröt is ripityára töröm.
A fürdőszobatükör valahogyan mégis megússza ezt a játszmát, mert valamennyien tudatában vagyunk tükörfunkciójának.
Mindennapi életünkben azonban majd mindnyájan konokul végigvezetjük a fenti folyamatot. Harcolunk a külvilágban ellenségeinkkel, gonosz szomszédainkkal és rokonainkkal, főnökeink jogtalan húzásaival, a társadalommal és sok minden mással.
A valóságban azonban mindenki önmagával küzd. Ezért is látunk mindenütt veszteseket, és sehol egyetlen győztest. Ugyan kit is győzhetnénk le egy tükör előtt vívott magányos csörtében? A rezonancia és a tükrözés törvénye természetesen mind pozitív, mind negatív értelemben érvényes.
Az egyik legjobb önismereti módszer az, hogy megfigyeljük saját környezetünket, s azokat az eseményeket, amelyekkel konfrontálódunk, mert minden, ami a külvilágból zavar bennünket, csak azt mutatja, hogy saját magunkban még nem békültünk meg ugyanezzel a princípiummal. Ezt viszont nem szívesen vesszük tudomásul. Ha valakit felbosszant egy másik ember fukarsága, az biztonsággal jelzi, hogy ő maga is fukar. Egyébként nem zavarná. Mit törődne ő a másik ember fösvénységével, ha ő maga nagyvonalú. Elfogadná, mint olyan tényt, amely nem izgatja fel, és amitől nem hagyja zavartatni magát.
Ha józanul figyelünk meg egy dolgot, akkor az olyannak mutatkozik, amilyen. A fű éppenséggel zöld – persze elképzelhető lenne pirosnak is, de zöld, és ennek nyilván megvan a maga értelme. A fű zöld színén senki nem izgatja fel magát, mert ez nem érint emberi problémákat.
Ha a tükörben egy barátságtalan alakot látok, csak el kell mosolyodnom – s ő vissza fog mosolyogni, ebben biztosak lehetünk! Mindenki a világot akarja megváltoztatni, s mégsem nyúl senki azokhoz az eszközökhöz, amelyek sikerhez vezetnek. Aki megváltoztatja affinitását, új programra lesz vevő, s így egészen más világot lát.
Ha megtanuljuk azt, hogy mindennek, ami velünk történik, rákérdezzünk az értelmére, nemcsak saját problémáinkat fogjuk jobban megismerni, de a változtatás lehetőségét is. Bármi történik velünk, azonnal fel kellene tennünk a következő kérdést: „Miért történik éppen velem, éppen most és éppen ez?” Amíg nem szokunk hozzá a kérdésfeltevéshez, nyilvánvaló, hogy nehéznek találjuk a válaszadást is.
Minél tudatosabb az ember, annál inkább érdekli a történésekben rejlő információ, annál inkább a helyére tesz mindent. A legfontosabb követelmény önmagunkkal szemben, hogy minden létezővel harmóniában legyünk. Akinek ez nem sikerül, magában keresse az okot. Az ember mikrokozmosz, a makrokozmosz pontos mása. Mindazt, amit kívül érzékel, megtalálja önmagában is. Ha én belül harmóniában vagyok a valóság különböző aspektusaival, akkor ezek külső megjelenési formái sem zavarhatnak a világban. Ha valamilyen kellemetlenség történik velem, ezt felhívásként kell értékelnem, hogy forduljak bensőmben a történtek által jelzett problematika felé.
Aki megváltozik, megváltoztatja a világot is. A világon nincs mit javítani, annál több javítanivaló van rajtunk. Az ezoterikus út az örök vándorlás, az ólomból arannyá nemesedés útja.
A bölcs a lét minden területével harmóniában él, ezért világa minden világok legjobbika. Látja a valóságot, és felismeri, hogy minden jó, ami van. Nem keresi a boldogságot többé, mert megtalálta – önmagában.
(T.D.)