Sambhala

Harcosnak lenni nem azt jelenti, hogy háborút viselünk mások ellen. Az erőszak a bajaink okozója, nem pedig a megoldása. A „harcos” szó jelentése „bátornak lenni”. A harcos bátorságának kulcsa : nem félni önmagunktól. Ez a bátorság alapvető meghatározása. Ha félünk önmagunktól és mindazoktól a látszólagos fenyegetésektől, amelyeket a világ számunkra képvisel, borzasztó önzővé válunk. Fel akarjuk építeni saját fészkünket, a mi kis kuckónkat, ahol magunk lehetünk és biztonságban élhetünk.

A legfontosabb azt észrevenni, hogy sosem vagyunk szolgálaton kívül. Sosem lazíthatunk, mert a világnak szüksége van a segítségünkre.

Nem elég, ha elméleteket készítünk és gondolkodunk úti célunkról. Mindenegyes ember önmaga felelős azért, hogy rájöjjön, milyen a megvilágosodott társadalom, és hogyan valósítható meg.

A felfordulás java része azért keletkezik a világban, mert az emberek nem becsülik eléggé magukat. Mivel sohasem alakítottak ki együttérzést vagy gyengédséget önmaguk iránt, nem tudnak belső békét és harmóniát teremteni, ezért másokra is ezt a zavaros és békétlen képet vetítik ki.

Személyes felelősséget kell vállalnunk az életünk minőségének megjavításáért.

Legyünk hajlandóak megnyílni önmagunk előtt. Ha gyengédséggel viszonyulunk önmagunkhoz, észrevesszük a gyengeségeinket és a képességeinket is.

Életünk végtelen utazás. Akár a széles, távolba vesző autópálya. A meditáció gyakorlata járművet ad alánk, amivel ezt az utat járhatjuk. Utunk hol fel, hol lefele vezet, tele van reménységgel és félelemmel, de alapvetően jó utazni rajta. A meditáció gyakorlatával átérezzük az autópálya minden hepehupáját, ami az utazás lényege. Megtanuljuk, hogyan éljünk önámítás nélkül, hogyan legyünk valódiak és elevenek.

A nyugalomból és az egyszerűségből méltóság fakad.