Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. október 13., szerda

Mintavétel + baleset

A megérzések és a „vezetve levés”! Előbb a csárdánál állunk meg miattam. Ez volt az első szerencse. Így itt parkoltam le, nem a tilosban a híd mellett. A második, hogy előbb elkezdtem magamhoz venni az üveget, kanalat, zacskót, de aztán a hátizsákot mindenestül a hátamra vettem. Pár száz métert kellett gyalogolni.
Torokszorító a látvány. Egy nő, valamilyen zöld szervezettől vödörrel vett éppen mintát a Marcalból. Mikor lesz itt újra normális élet a vízben és a talajban?

A következő pillanatban hatalmas durranás, és nekem vágódott számtalan szilánk és fémdarab. Két autó egymásba rohant. Pontosabban a második utolérte az elsőt. Gondolom mindkét vezető a vörös folyót figyelte.

Tibor abban a pillanatban a kezembe nyomta az üveget és odaugrott. Én követtem. Én is mindig megállok és segítek, ha balesetet látok, legutoljára tavaly Erdélyben álltam meg. Nem esem pánikba, hanem ösztönösen elkezdek segíteni, reiki és a hasonlók. De lenyűgöző volt Tibort látni. Neki ebben hatalmas gyakorlata van, sokszor vett részt katasztrófamentésben a világ különböző tájain. Végtelen nyugalom, szeretet, segítőkészség, de erő, koncentráltság és határozottság, rutin…

Kiemelte a második kocsi vezetőjét, kérte, hogy üljek le valamire a fűbe. Nem kellett semmi alám, azonnal leültem és az ölembe tette a férfit. Hátulról átöleltem, és elkezdtem reikizni. Valaki odajött túl közel, őt Tibor határozottan elküldte. Beszélt a remegő férfihez, aztán kivette a slusszkulcsot a kocsiból. Visszajött és kérdezgette a sérültet. Szerencsére a hátamon lévő zsákban ott volt a spray, így kivette és lefújta a vérző kézfejet. Milyen jó, hogy nem hagytam a kocsiban! Tibor átment a másik kocsihoz, őket is megkezelni. Addigra sok rendőr ott volt, mert az utak nagy része le van zárva. Devecserre sem lehet bemenni. Kicsit háborús övezet jellege van az egésznek.


Én kezeltem az urat, de a másik kocsiban ülő háromtagú családra is ment a reiki. Közben kiderült, hogy a légzsák megütötte az állát és a mellkasát is. Mikor Tibor visszajött, azt is befújta.

Egy idő után felállt az ölemből a férfi, és át tudtam én is menni a másik kocsihoz. Ott a vezető a fején vérzett, azt is fújkáltuk. Neki a kiszakadt biztonsági öv csatja sértette fel a feje tetejét, aztán befúródott a plafonba. Érdekes. A kisgyerek és a feleség inkább csak megijedtek. A spray fertőtlenített is, és gátolta a fájdalmat is.

Izgalmassá vált a mintavételünk. Érkezett közben egy másik autó, szintén mintavétel miatt. Szerencsére nekik volt védőöltözetük, és hoztak nekünk is az iszapból.


Persze azért Tibor nem állta meg, és a másik oldalon csak lement a partra a cipőjében. Nem lelkesedtem az ötletért, de azért bíztam benne. Félteni a legrosszabb, azzal csak bevonzzuk a bajt, inkább védelmet képzeltem köré. Közben megérkeztek a mentők, elmondtam az orvosnak, mit csináltunk. Felvették a rendőrök az adatainkat, tanúként.

Kalandosra sikeredett ez a mintavétel, de megvan.