Tv-bemondó, aranyoskodik, mindenki szereti mindig, személyes nagyon: Vörösiszap, igen, így egyben, a keresztneve volna
, tessék kérem megtanulni, sokáig élünk majd együtt a napokban szabadjára engedettel, velünk jön, együtt sétál, kicsi repedésbe költözik, becsurran lyukakba, szellővel száll ide-oda, szempillára, bájos arcra, úgy bizony...
A megmondó-ember, indulattal, mintha szavalnánk, sok levegővel, nem csendesen:
A felelőtlenség, az ostobaság, a trehányság ül tort újra! Köz/tömegtájékoztatás címén tudatlanok idézgetnek félreértett töredékmondatokat viszonylag szabad értelmezésben és kontextusban, önjelölt katasztrófa -lovagok hősködnek (legyen mit mesélni majd a tágra nyílt szemmel bámuló ösmerősöknek), eszközzel jól felszerelt szellemi és fizikai állományú szakcsapatok töketlenkednek, továbbá cinikus hozzáértők sumákolnak, és igen, végre szerepelhetnek megint szerelmeink és sztárjaink, Ők, a Mindenhatók.
Értelmiségi, alacsony jövedelem, fáradtkás, kisbé halkabban, borúsan:
Néhányan megnyúlt arccal élik meg éppen (a józanabbja-becsületesebbje, van olyan is, istenbiza) a sejtettük-tudtuk-elráérősködtük édeshármas masszívumát a hátukra csusszanni. Tanulságos csomag, sok generációra elnyúló cipelhetőséggel.
A barátom, szemüveg levesz, dörzsöl, fentről indít, aztán tárgyilagosodik a hang, nehezen, lassan:
A felelősség hülyeség. Most meg – helyzet van ugyibár – igazán hasznos volna a standard protokollt (szörnyülködés, mutogatás, hőzöngés, majd a jóleső fáradtság megjelenése után szendergés édesdeden, megoldódik valahogyan ez is) helyettesíteni valamivel...
Vidor kváziszakértő, a néhai és hőn szeretett Öveges professzor modorában:
Némi tudomány az új közegben bemutatkozott (bár régóta a szomszédunkban lakó) közellenségről:
A vörösiszap a lúgos ciklusú bauxitfeldolgozás során halmozódik fel, az alumíniumgyártás igen nagy mennyiségben keletkező hulladékanyaga.
A vörösiszap a megjelent nyilatkozatokkal ellentétben veszélyes, súlyosan mérgező anyagkeverék, és ha a benne maradt – vagy inkább hagyott - lúg (valójában nátrium hidroxid, triviális nevén nátronlúg) mennyisége nagy, akkor szerencsére még agresszív, maró hatású is.
Miből van? Lássuk csak: vasoxid (ettől vörös), alumíniumoxid, nátriumoxid, titánoxid, szilíciumoxid, maradó nátronlúg, és a magas rendszámú elemek, köztük számos radioaktív izotóp, továbbá a bányászati talajtani adottságoknak megfelelő további összetevők.
A leveskénket, ugye, ne ezzel ízesítsük.
Zöldtudatú, felkészült, élénk és prófétikus:
A lúg maró hatása azonnali kárt okoz emberben, állatban, növényben, eszközben. 13 körüli pH több mint elég, súlyos égési sérülést okoz, alattomos, a fehérjét elfolyósítja, a zsírokat villámgyorsan oldja, sokszor 48-72 óra kell, hogy a sérülés felvegye a végső állapotát. A felületinek látszó seb kráterré mélyül, nagyon nehezen, hosszú idő alatt gyógyul, ha egyáltalán begyógyul valaha.
Akik a lúgban álltak, eleinte nem éreztek semmit, később csípést, aztán jött a borzalom, a beázott csizmával jött le a bőr, a hús, a belélegzett anyag ödémásít, a szemet szétmarja a belefröccsent massza.
Az anyag a gépi és épített szerkezeteket megtámadja, a kenőanyagokat azonnal kioldja, nem működnek a váltók a vasúton, az autók szerkezeti elemei tönkremennek, az alumíniumtartalmú szerkezetek meggyengülnek, a környezetünk apró réseibe, kapillárisaiba beivódik-beszívódik, ott maradt kivehetetlenül. A festéket az esetek jó részében megtámadja, leoldja, az addig fedett elemek korrodálódnak.
Ezek persze csak a rövid távú károk. Ha a szétfolyt massza száradni kezd, a közlekedési eszközök, az állatok, a szél kezdi szétteríteni majd a mérgező, rákkeltő anyagot. A talajba szívódott, a felszíni és felszín alatti vizekbe került szennyeződéssel már nem tehetünk semmit. A felszínen, vagy a felszín közelében maradt anyagot az uralkodó északnyugati szél a Balaton-felvidék – Balaton – Dél-Dunántúl irányba hordja majd, betegséget, idegenforgalmi problémákat, logisztikai nehézségeket okozva. Száraz, szeles időben nem lesz szerencsés az érintett sávban tartózkodni vagy utazni. Csapadékos időben a vizek terhelése növekszik majd meg a kioldódási folyamatok miatt.
Ha valamit kérni lehetne, akkor sok vizet, esőt egy hónapig folyamatosan, hogy híguljon a lehető legnagyobb mértékben, ami a tározóból elszabadult, nagy hígításban a természet képes lesz megoldani mindent. Ami a tározóban és az elsődlegesen érintett területen maradt, azt pedig bent kell tartani bármi áron, és persze elgondolkodni azon, hogy miért is van szükség olyan technológiára, amelynek a maradékanyagaival a tároláson kívül semmit nem tudunk vagy akarunk kezdeni.
Ki kell mondani: a szennyezés epicentrumából és annak 15-30 km-es körzetéből el kell költözni, a területet el kell zárni, és mentesíteni kell.
Folytatás következik, az biztos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése