Kezdjük a kvantumfizikával.
Egy atomban annyi az anyag, mint egy focipályához viszonyítva egy babszem.
Csak ez a „babszem” fénysebességgel száguldja be a pályát.
Az érzékelésünk nem tudja követni ezt, és egybefüggő anyagnak érzékeljük.
Miközben a „babszem” teszi a dolgát, ebben a dimenzióban van,
aztán átmegy egy másikba és újra visszatér.
Fénysebességgel. Lüktetés-pulzálás.
Ezt szimbolizálja a jin - jang ábra is.
Ha ugrunk egy nagyot, látunk másik példát: ki- és belélegzünk.
Még nagyobb ritmus, ahogy alszunk és felébredünk,
aztán ismét alvás, majd ébredés következik.
Ennél is nagyobb, hogy testben vagyunk, aztán kilépünk belőle / meghalunk.
Aztán visszatérünk új testbe, míg újra nem távozunk.
Az Univerzum is így lüktet.
Van egy „pillanat”, mikor EGY (Isten, Teremtő, Univerzum, Közös Tudat, stb.) van,
aztán megtörténik a kilélegzés.
Az EGY-ből kiválik sok ÉN tudat. Mindannyiunknak van egy FELSŐBB ÉN-je, aki fénylény.
Aztán egy–egy életre testet ölt, mint mikor felveszünk egy ruhát.
Leéli az életét ebben a testben.
A tapasztalatai, félelmei, élményei raktározódnak a FELSŐBB ÉN-ben.
Majd leveti ruháját.
Később visszatér új testbe,
de a régi élmények a tudat alatt jelentősen befolyásolják reakcióit.
Ide tartozik szorosan a karma fogalma is.
A kilélegzést belégzés követi, míg el nem jutunk az EGY-be,
hogy indulhasson egy új korszak / kilélegzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése