A nagyobbak számára már a krumpli pucolása is kalandnak minősült. Nem szokványos tevékenység részükre, de becsületükre legyen mondva, igyekeztek.
Ez a kutya minden nap megjelent, nagyon barátságosan üdvözölt, és figyelt bennünket. 
Ebéd után elindultunk egy kis sétára a kertben. Házigazdánk helyenként bozótvágó késsel biztosította az előrehaladásunkat. Itt a természet élheti békés életét. Vadcsapásokat láttunk, és azt, ahogy az erdő teszi a dolgát.
Itt egy remek példa az egymásra utaltságra és az összefogásra. A két különböző fajta fa ölelkezve tör a fény felé. 
Ez egy különleges körte, felvágva inkább a fügére emlékeztet. Édes íze van, abszolút ehető. 
Gomba sem volt kevés. Sokfélét láttunk. Fekete taplógombát is. Én eddig csak barnát ismertem. Emlékszem Apunak volt egy sapkája belőle. Hogy az milyen puha volt! Még mindig érzem a kezemben a fogását.
Zsófi. Egyszerűen szép. És néha dobban egyet a szívem, hogy mennyire nő, növekszik. Hihetetlen sebességgel megy az idő.
Egész jól bírták a sétát, én rosszabbra számítottam, elvégre városi gyerekek. 
A dombra felérve mesés látvány fogadott. Az időjárás épp ideális volt. Köszönet érte!
Lóri volt az első, aki felment a magaslesre. Zsófi is követte, de kevésbé lelkesen. 
Örülök, hogy én sem hagytam ki. A látvány megérte.
Talán az ősz utolsó pillanatai ezek, még vannak zöld foltok. Meglepően dús a vegetáció, még nagyon sok a virág. Hiába, esős időszak után vagyunk.
Ami elkeserítő: ennyi szilva hever a földön. Közterületen, ráadásul. Bárki elvihetné, de csak a vadon élő állatok eszegetik. Bőven maradna az embereknek is, de nekik nem kell. Pazarlás. Vannak, akik éheznek, és van, ahol annyira sem becsülik a termést, hogy felszedjék. Elosztási problémák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése