2010-10-25

Bírálat

Megismétlem:

Amikor kritikussá válok másokkal, ez azt jelenti, hogy rossz irányba megyek. Ha képes vagyok a jót látni másokban vagy a szituációban, és a negativitás fölé emelkedek, jól érzem önmagamat.

Ha állandóan azon gondolkozom, hogy az a másik a hibás, falakat építek, amik meggátolnak abban, hogy elérjem a saját jóságomat.

Az élet törvénye az, hogy ahogy másokkal bánok, mások is úgy fognak velem bánni.

Miért is?

Mert egyébként empatikus, értelmes emberektől hallok bírálatot, ítélkezést, felháborodást a helyi lakossággal kapcsolatban. A panasz tárgya: "az ország különböző helyéről mennek segítők, és a házak tulajdonosai csak néznek és nem segítenek. A saját portájukat nem takarítják el. Bezzeg ők jönnek és dolgoznak."

Na:

1. Ha valaki megy segíteni, tegye! Ne kritizáljon, ne a szája járjon, hanem a keze. Vagy csak hősködni jár arra?

2. Nem kívánom senkinek, hogy legyen a kárvallottak helyében. De legalább próbáljon belehelyezkedni az állapotukba! Tudom én, hogy nem könnyű, de azért nem is lehetetlen. Segítek, jó? El kéne képzelni, hogy percek alatt jön egy sárlavina, és mindent, hangsúlyozom: MINDENT elragad. Minden vörös lesz és használhatatlan. Az összes hasznos tárgy és haszontalan emlék. Minden ruha, minden eszköz, minden kép, játék, minden, amit az addigi életében összegyűjtött, köré rakódott. Bénultan nézi az élete romjait. Persze, hogy képtelen kézbe venni és egy konténerbe dobni. Kemény elengedési gyakorlat, a Plútó nagydolgozatot írat. Ezért kellenek olyan személyek, akiknek ezek csak idegen tárgyak, ők könnyebben tudják szemétbe vetni. Ha kézbe veszi valamelyik tárgyat, nem játszódik le egy történet a fejében. Érezzük már át, hogy ezek az emberek még sokk hatása alatt vannak. Pár nap alatt nem lehet feldolgozni, hogy elúszott MINDENÜK az árral. Még egy szülészorvost sem engedik, hogy a saját felesége szülését levezesse, mert érintve van benne.

3. A segítők védőruhában dolgoznak. A lakosság nem. Tudom, hogy voltak, akiket reggel beengedtek, hogy ellássák az állatokat, aztán el kellett hagyni megint a terepet.

Szóval, aki segíteni akar tegye, de ne azt nézze, hogy a másik mit csinál. És legyünk sokkal empatikusabban egymással. A rasszizmusról már nem is beszélve!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése