Közös szárnyalás

Minden várakozást felülmúlt a tegnapi tari kirándulásunk! Megható, szívszorító élmények sorát éltem át. Eleve az, hogy munkanapon elkísért pár ember, nagy szó. Köztük nagyon elfoglalt emberek is. Többen először jártak Taron.

Amíg valaki meggyújtotta a felajánlás mécseseit, addig a többiek körbejárták a sztupát szintén felajánlásként. Úgy 500 mécsest égettünk el a nap folyamán.

Miközben épp én gyújtottam a sajátjaimat, egy hölgy is bejött és váltottunk pár kedves szót. Később kiderült róla - mikor a teaház tele volt az ismerőseimmel - hogy ez a blog, az én írásaim indították el a spirituális úton. És most itt lát élőben is! Nagy ajándék volt ez nekem. :-D

Sajnos nem készült mindenkiről fotó, de sokan voltunk. Ebéd után egy komoly vezetett meditációt végeztünk a fák alatt, a napfényben, a harangok csilingelése mellett. Felkészültem takarókkal, így senki sem fázott.

Hála és köszönet Mindenkinek, aki lehetővé tette számomra, hogy a reiki minden fokozatából tehettem beavatást ezen a napon. Még ismétlést is. Öröm volt az is, hogy különleges, értékes emberek megismerték egymást általam. Én voltam az összekötő kapocs ebben.

Kati és Gábor elkényeztettek sok finomsággal. Én most sáfrányos csirkemellet ettem. Finom volt, és ez nem csípős. :-D Jó, hogy már ilyen is van az étlapon. A marcipános kávéról már nem is beszélve.

Nagy élmény volt az is, mikor a közös ügyek mécseseit gyújtottuk meg, felváltva megnevezve a felajánlásokat, majd együtt jártuk körbe a sztupát.

A természet, mint minden alkalommal, most is a tenyerén hordott minket. Ragyogó napsütésben volt részünk egész nap. A lehető legideálisabb volt az időjárás, a hőmérséklet. Megható érzés volt látni a boldog, elégedett arcokat. Sokáig fogunk ennek a napnak az emlékéből töltekezni!

A Tara templom még nincs kész, de már nagyban látszik, hogy milyen is lesz.

A végén a teaházban még beszélgettünk a vörös iszap kérdéséről is.