Javában írtam a kenesei cikket, a háttérben a szokásos idill, a madarak az erkélyen kopognak a magokkal. Jönnek reggelizni. (Én még nem ettem.) Így megy már ez évek óta. Egyszercsak azt látom, hogy berepült az egyik, és körbejárta a szobát. Sajnos nekirepült az ablaknak, és nagyot koppat a pici feje. Ráesett a kezelőágy szivacsára. Az legalább puha. Lassan mentem felé, hogy ne ijedjen meg. Sajnos becsúszott az összehajtott szivacs közé.
Óvatosan az egészet kivittem az erkély ajtajába. Kicsusszant, de nem mozdult. Reiki kell neki.
Hagyta, hogy a kezembe vegyem, és nem is félt. Élvezte az energiát. Még Ancsához is bevittem és megmutattam a vendégünket. Aztán kitettem a magokra, de nem mozdult.
Tovább simogattam, megint kezembe vettem. Nehéz volt a búcsú.
Még kedélyesen csipogott párat és átrepült a jegenyére. Üzenetnek vettem, jelnek, hogy hajrá, mentsük, ami menthető. Ha meg tudja írni valaki, hogy ki volt a látogatóm, megköszönném. Nem ismerem, csak azt látom, nem veréb.
Szerintem ez egy kis cinke volt.
VálaszTörlésKeress rá a google képkeresőjében :)
Köszönöm szépen.:-DDD A lányom is nevetve ezt mondta. Sajnos nem mutatkozott be, de most már tudni fogom. :-D
VálaszTörlés