Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. április 22., péntek

Izgalmak


Sok minden készül most a háttérben. Szinte levegőt venni sincs idő. Egyrészt holnap találkozót szervezünk a Reiki mesteremnek, Eördögh Kristófnak. Szervezési bonyodalmak álltak a háttérben, és úgy tűnt, már nem lenne érdeklődés rá. Hát, ezt most jelentősen megcáfoljuk. Szép kis csapatot sikerült összehozni, a nagyszombat ellenére. :-)
.
A másik izgalom, hogy 30-án startol a Lavylites. És berobbanunk egy új termékkel is, aminek nincs párja. Tibor ontja magából a "találmányait". Készül a webáruház oldala, webes magazin és minden. Utolsó hét. Pörgés ezerrel. 
.
Tegnap volt egy tündéri rendezés az élettől. Nem tudom, ki volt a forgatókönyvíró, de elakadt a szavam. 
Nekem be kellett menni az ETI-be, számlát leadni, mert átszervezik az egészet, és új nevük lesz, új szervezet, stb. 
Közben Tibor megérkezett Pestre. Odajött a Horánszky utcába, a VIII. kerületbe. Betettük a kocsiba a nagy hátizsákját, átpakolt a kicsibe, és el is köszöntünk, hogy majd este otthon találkozunk, teszi addig mindenki a maga dolgát. 
Én még elintéztem pár telefont, és elindultam. De nem arra, amerre kellett volna. Pár könyvet akartam eladni az antikváriumban, hogy legyen valami pénz ennivalóra. Ehhez képest elindultam hazafelé. Szerencsére a Ferenc körúton eszembe jutott az  antikvárium, gondoltam, nem fordulok meg, hanem a Petőfi - hídon átmegyek a Bartók Béla útra, ott is van egy antikvárium, kifejezettem ezoterikus könyveknek. 
Két utcával messzebb le is sikerült parkolni. Hátamon a nagy hátizsák, kezemben a könyves szatyor és odasétáltam a tűző napon. Kiderült, hogy csak délben nyit ki. Egy órát várnom kell. Nem akartam visszaballagni a kocsihoz, nézelődtem, sétáltam. 
Megszólalt a telefon: Tibornak kellene valami a nagy hátizsákból. Hol vagyok? Mondom, a Bartók Béla úton. Egy megállóra volt tőlem Tibor. Ez vicc. 3 perc múlva már találkoztunk is. Kivette, amit kellett és ment a dolgára. 
Ha a Múzeum körútra megyek, vagy ha nyitva van már az antikvárium, sokkal bonyolultabb lett volna a találkozás a város másik pontján. Egyikünk sem tudta, hogy a másik merre intézi a dolgait. De rend van, és ami bosszúságnak és "véletlennek" tűnt, az nem volt az. Az őrangyalaink dolgoztak ezerrel. :-)
Most már beleírhatnának a forgatókönyvbe valami gazdasági fellendülést is! :-DDD