Első ránézésre örömmel töltött el, hogy sokan szerelmesek körülöttem. Zsófi a maga 11 évével, a korának megfelelő lelkesedéssel szerelmes. Tündéri nézni őt ebben az izgalomban. A szerelme a szüleivel külföldön járt, és amint átléphették a határt, írt Zsófinak. Aztán mikor éjjel hazaértek. Olyan helyesek!
Egy számomra különösen kedves reikis tanítványomtól is kaptam levelet. Egy hete volt a reiki 2-es beavatása Marosvásárhelyen, másnap találkozott egy régi ismerősével, és most dúl a szerelem. Boldoggá tett az öröme. Jó látni, mikor valaki szárnyal, boldog és szépnek látja a világot.
Most ment el Kriszta, aki eljött és bemutatta Lacit. Ők is friss pár. Most költöztek össze. Ők már nem tinédzserek, de ez nem számít. Még fogják egymás kezét, nem tudnak betelni a boldogságukkal. Nem maradtak sokáig, de meg is értem. Most egymással akarnak többet lenni. De igazán jó érzés volt velük tölteni azt a rövid időt is.
.
Az éremnek mindig van egy másik oldala is. Polaritás törvénye. Nem lehet felhőtlen az örömöm. Ugyanis a környezetük irigykedik, nem látják szívesen a szerelmüket. Zsófitól elfordultak a barátnői. Ő még nem érti, miért. Kriszta és Laci is meg kell birkózzon mások ítéletével, irigységével. Én ezt nem értem. Miért nem lehet örülni, ha valaki boldog a közelünkben? Ránk is jó rezgésekkel sugároznak. Ettől csak nekünk is jobb lesz. Bezzeg, ha panaszkodnának, szívesebben meghallgatnák őket.
Én sem kapok kedves üzeneteket, nem hívogat a szerelmem, és nincs kinek fogjam a kezét, de boldogan látom az ő örömüket. Nem azt siratom, ami nekem nincs, hanem annak örülök, ami nekik van.
Egy idézet a Plejádok tanításából:
"A sok feladat közül, kiemelten kezelhetjük a szeretet kérdését, amelyben még a mai napig is lemaradás tapasztalható. A mai társadalmak azt sugallják, hogy a szeretetért folyamatosan versengeni kell. Legtöbbször ugyanis inkább sajnálunk, mint szeretünk, pedig a sajnálat csak gyengít és megerősíti az amúgy is sajnálatra méltó állapotot, és meggátolja az illetőt, abban, hogy segíteni tudjon magán. Szeressünk mindenkit, de ne tagadjuk meg senkitől a tanulást, fejlődést, az életmódváltás lehetőségét."
.
"Földünkön sok a fizikai szenvedés, mert a szellemi okok felszínre kerülése a fizikai világban teremtődik meg. Szinte nincs is ember, akinek ne lenne valami visszatérő fájdalma, ami azt jelenti, hogy noszogatják az egyént bizonyos dolgok megtételére, amely szükséges ahhoz, hogy el tudja hagyni a fájdalommal járó szellemi okot. Amíg nem lépjük meg – amit egyébként tudunk, hogy meg kellene lépni, hiszen mindig itt van körülöttünk és vigyorog ránk., és mondogatja a lelkiismeretünk is, hogy nézz szembe vele, mintha tükörbe néznél, de mi csak halogatjuk és fizikailag is megszenvedjük.
Félünk elhagyni a régi mintát és félünk új életvitelt kialakítani, félünk attól, hogy egyedül maradunk, félünk attól, hogy nem szeretnek majd, és félünk, félünk és félünk, ami viszont negatív rezgést hoz létre és egyre tovább tart az út.
Akinek nem megy, annak drasztikus eseményeket rendeznek meg és szinte rákényszerítik erre, mert minden embernél megpróbálják a megmentést."
Látom, hogy sok idejétmúlt kapcsolat bomlik fel. Letakarítanak mindent, ami a felemelkedés útjában áll. Ha tetszik, ha nem. Új szerelmek, kapcsolatok, társulások alakulnak ki. Minőségi változásban van részünk. Már nem elég a megalkuvás, a megszokás, a "megígértem, hát tartom magam a kapcsolathoz" helyzetek, az érdekből kötött házasságok és együttélések. Őszintén fel kell vállalni a valós érzéseket, helyzeteket, új vonzalmakat. És ha szembe jön velünk egy pár, aki ezt már megtette, örüljünk neki, és ne fájjon a tükörbe nézés. Főleg ne bántsuk, sértsük meg, amiért tükröt tartanak elénk. Ha nem tetszik, hogy még nem léptük meg azt, amit más igen, akkor cselekedjünk, és ne hárítsunk. Úgysem lehet. A folyamat megállíthatatlan. Az élet örökös változás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése