A Józan Ész halálára (másképp)

Kaptam ezt az anyagot, közzé is teszem, bár kihagytam pár sort, és hozzátennék néhányat:   A Józan Ész halálára (nyugodjék békében) Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben. Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, é hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint a "lehet, hogy én vagyok a hibás". Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt.  Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán. Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.  (Visszaemlékszem a saját gyerekkoromra. Mi is követtünk el csibészségeket. Leöntöttük a szeneskályhát vízzel, hogy elmaradjon a dolgozatírás, és más hasonló lépésünk volt. De a tanárainkat tiszteltük. Én a Práter utcába jártam. Az osztály jó része cigány származású volt. Közöttük nőttem fel, ezért védem őket. Parányival sem rosszabbak másoknál. Én mindig biztonságban éreztem magam este hazafelé. Soha nem volt gondom. Igaz, be is volt osztva például a suliban, hogy ahol lehetett, támogassuk a szegényebbeket, és ez nem csak roma gyerek lehetett. Mivel Anyu "háztartásbeli" volt, nem járt el dolgozni, délben meleg ebéddel várt engem és a két Pataki fiút. Megebédeltek nálunk, aztán mentek haza.  Hetedikes korukra a fiúk nagy része már magasabb és erősebb volt, mint a drága Békés Edit, a matektanárunk. De ha valamelyik szemtelen volt, fel kellett állnia, Edit néni felnyúlt a pajeszát balra húzva a jobb arcára akkora pofont kapott, hogy ott maradt az öt ujjának nyoma.  De: 1. Mindenki tudta a matekot. 2. Egyiknek sem jutott eszébe beküldeni a szüleit reklamálni, mert tudták, ha Edit néni elmeséli, miért kapták a pofont, akkor a szüleiktől megkapták volna annak a párját is. Jogos volt az.   Ha nincs meg a hierarchia, beáll az anarchia.) .  Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.

(Ez már kétoldalú dolog. Jogos a védelem, de hogy gyümölcslopás ellen áramot vezessen valaki a kerítésbe, és ezért meghaljon a tolvaj, az azért túlzás. Ha MINDENKI őszintén magába néz, és önkritikát gyakorol, beláthatja: az elosztás körül jelentős hibák vannak. El kéne fogadni, hogy éhség nagy úr. És azt is, hogy munka nélkül nem lehet megélni. 

Higgyétek el, nem könnyű dolog koldulni sem. Aki nem hiszi, próbálja ki. Nekem meg kellett tennem 1997-ben, ha jól emlékszem. Egy gyakorlat volt: egy teljes napig kéregetni, iratok, telefon és minden nélkül. Benne volt a pakliban, hogy elvisz a rendőr. Majd a mesterünk kivált. Két és fél órán keresztül minden szembe jövő ember esetében megmagyaráztam magamnak, hogy miért nem tőle kérek. Aztán sikerült a gyakorlat, de ezt majd máskor fejtem ki.)

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a Törvényességé, a fiuké: az Ésszerűségé.

(Nem igaz. Lehet, hogy a politikai életben most tényleg egy elképesztő arcátlanság folyik, de az egyes emberek esetében igenis él az Igazság. Arról nem is beszélve, hogy a karma törvénye egy pillanatra sem kerülhető ki. Idő kérdése, hogy ki mikor látja viszont azt, amit kisugároz, vagy amit tesz másokkal. Én is a Bizalom jegyében élek, sok fura élményben volt részem, de még mindig bízom a Gondviselésben, önmagamban és másokban. Végtelen sok esélyt adok mindenkinek a fejlődésre és a belátásra. 

Remélem, hogy mindannyian egyre Bölcsebbé válunk, azért is vagyunk itt. :-D 

Az Élet megtanít arra, hogy Felelősséget vállaljunk önmagunkért, a gondolatainkért és tetteinkért. Aztán kapunk élethelyzeteket, mint a vörös - iszap, vagy a japán földrengés,  és rájövünk, hogy MINDENKIÉRT FELELŐSEK VAGYUNK. 

A Törvényesség fogalmát előbb tisztázom: A Kozmikus Törvények, mint a Vonzás és a Polaritás törvénye, kikerülhetetlen. Nem létezik nem figyelembe venni. Hat akkor is, ha nem akarod. Viszont az ember alkotta törvények, a BTK, a PTK, és társai mindig az aktuális gazdasági erőszakszervezet támogatására születnek, és ezek állandóan változnak, mint a szél iránya. Ezekkel az egyén nem feltétlenül kell azonosuljon, különösen, ha az mások elnyomására, kizsigerelésére irányulnak. 

Ésszerűség? Vele súlyos gondjaim vannak. Talán ő az egyik okozója a jelenlegi helyzetnek. Kiölte a Szeretetet és az Együttérzést az emberek szívéből. 

Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok.

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy elment.

(Nincs halál. Csak átalakulás és változás. Az energia megmarad, csak átalakul. Szükség van a Józan Észre is, persze, nem is halt meg, csak kevesebbet vesszük elő. De talán nem véletlen. A SZERETETRE ÉS A SZERETETTELJES EGYÜTTÉRZÉSRE most sokkal nagyobb szükségünk van. Figyelemmel kísérek sok olyan embert, olyan sorsokat, akik magasan voltak, fényük teljében, és most változást élnek át. Elmaradnak mellőlük a becses tárgyak, kellemes élethelyzetek, és összeomlanak. Pedig a szívük megvan, van szemük a látásra, fülük a hallásra. 

Soha senki nem lehet abban biztos, meddig fut az ő szekere diadalmasan. Nagyon sok olyan embert ismerek, akiknek most nagy a szájuk és ítélkeznek mások felett. De egy pillanat alatt ők is árokba zuhanhatnak, és akkor szeretném látni a tekintetüket. Persze  én akkor is ott állok is nyújtom nekik is a kezem. Ez meg az én dolgom. )