Beigazolódások

Mostanáig nagyon aktívan dolgoztam.

Sajnos beigazolódott minden eddigi előrejelzésünk a várható egós összetűzéseket illetően. Beszélgetek emberekkel, próbálnak meggyőzni, hogy igenis jó a szeretet ünnepe, kell az, majd 40 percet mesélnek izzó indulatokkal más emberekről. Türelem és tolarencia az ablakban. Sorban cseng a telefon és mindenki panaszkodik a megsértett önérzete miatt. Csendben, mosolyogva hallgatom őket. Néha próbálok rámutatni valamire, de hiába, mert süketek a fülek. Csak a panasz árad, árad.

Egy ilyen félórás indulatos beszámolót hallgatva vásároltam. Néha próbáltam egy-egy mondattal reagálni. Egy pár hangosan, hogy persze én is halljam, lehülyéz, hogy magamban beszélek. Nem vagyok normális. Undorodva néznek rám.

1. Ha beteg lennék és magamban beszélnék, akkor sem kellene így viselkedni. Ha valaki rákos, azt sajnálják, ha pszichés, akkor megvetik vagy kinevetik. Mi van?

2. Ha kéken villog valakinek a fülén egy apró lámpa, az jelentem: a telefon fülhallgatója. Lassan 2008-at írunk és Budapesten vagyunk. Még mindig akkora szám egy head-set?

Én egyébként annyira jól szórakoztam. A telefonból fröcsögött a szidalom a fiatalokról, én szemben állok egy tudatlan párral. Gyorsan elfordultam, úgy nevettem.

Ezek után beálltam a sorba a pénztárhoz. Előttem egy hölgy, az előtte álló pedig már pakolt a szalagra. A mellettünk lévő pénztár is kinyitott. A hölgy nyugodtan elindult, hogy átáll oda. Én léptem egyet előre. De ekkor odapenderült egy fúria és hatalmasat taszított a másikon. Ő majdnem rám zuhant. Harcosunk férje még vagy 20 méterre volt, de ő visítozott, hogy neki van elsőbbsége. Az előttem álló hölgy alig kapott levegőt, és próbált egyensúlyba kerülni. Mosolyogva, de hangosan rászóltam a tülekedőre: "Látom, készülünk a szeretet ünnepére!" Szerencsére a hölgy is nevetett ezen és békén hagyta a bunkócskát. Na, jó, bedobtam egy kis

Michael arkangyal kardját is, (aki nálam tanult, ismeri a technikát) de sikerült békét teremteni.

További szép, békés ünnepeket mindenkinek!