Laár András: Tündérzene

Aki másra néz, ha válaszra vár, magát sohasem érti meg .
Ám ha tükörképét kérdezi szüntelen a világ lesz érthetetlenebb.
Aki nem tekint az égre, nem néz rá a napsugár.
Aki nem tekint a földre, az forrásra nem talál.
Aki előre menne, de mindig hátra néz, elvét minden útirányt.
Ám ha célján kívül semmit se lát, magára ölti a magányt.
Aki nem tekint az égre, éjjel vakon imbolyog.
Aki nem tekint a földre, némák annak a csillagok.

Hol az a vágy ami kerget az úton?

Hol a vihar ami szét szakít?
Hol az a seb ami sohase gyógyul?

Hol az a kéz ami eltaszít?
A felelet ajtajában te vagy az őr.

A választ te zárod el magad elől

Hol az a Nap ami látni enged?

Hol az a dal ami elcsitít?
Hol az a víz ami eloltja szomjad?

Hol az a hely ami csak a tiéd?
A felelet ajtajában te vagy az őr.

A választ te zárod el magad elől.

De várad csarnokában,

a sötét félhomályban

mindig dereng egy fénysugár.
Az vezet egyre beljebb,

amíg már te is megérted:

ebben a várban te vagy a király !

Hol az a szív ami érted lángol?

Hol az az arc ami rád nevet?
Hol az a perc ami sohase múlik?

Hol a halál, s hol az életed?
A felelet ajtajában te vagy az őr.

A választ te zárod el magad elől.

Erdők rejtekén, hol a források vizében megcsillan az égi fény
néha arra jár, halkan átölel, szellőkarját érzem én.
Ahol csak elsuhan megborzong a táj, áldás fakad lábnyomán.
Harmatgyöngyöt fűz a fűszálak hegyére minden új nap hajnalán.
Tündér Ilona, csillagfényű lány Tündér Ilona, nézz reám!

Amikor leszáll az éj ezüst holdsugár csillámlik arany haján.
Ágas-bogas fák, ős-öreg hegyek többet tudnak róla tán.
Tündér Ilona, csillagfényű lány, Tündér Ilona, nézz reám!