Maitreya ünnep

Tegnap Maitreya ünnep volt a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Emesével elmentünk. Nekem időutazás volt eleve, mert ismét láttam Mireisz Lászlót, Laár Andrást a főiskolán, mint 17-18 éve, mikor rendszeresen jártam, igaz, akkor még a Keleti Károly utcába. De fura érzést keltett, részben most volt, részben mennyi, de mennyi minden változott azóta bennem és körülöttem!

A Dharma - csarnok tele volt érdeklődőkkel. Első fellépő a Santál együttes volt. Őket nem ismertem, de jó volt a műsor. Kellemes órát igyekeztek szerezni a közönségnek. Azért írom így, mert elképesztően bunkó emberek is voltak a teremben. Buddhista Főiskolán ennyi egós rémséget látni számomra még mindig meglepő. Miért van az, hogy felnőtt emberek képtelenek megülni egy helyben egy órán keresztül? Egy tucat "lény" miatt a tömeg képtelen normálisan élvezni az előadást. Ki - be járkáltak, telefonáltak, dumáltak, röhögcséltek. Az ilyen hallgasson otthon CD-t és tegyen alatta, amit akar. Ha eljön egy KÖZÖSSÉG-be, akkor viselkedjen úgy, hogy alkalmazkodjék a többiekhez. Fiatal anyuka viccesnek találta, hogy az egyébként tündéri kb. 2 éves kislánya hangosan sikongat és beledumál az egyébként meditatív, szakrális zenébe. Az ő önző butasága miatt a tömeg nagy része nem tudta élvezni a zenét, mert még nincs akkora gyakorlatuk, hogy kizárják az ilyen erősen zavaró körülményeket. Mi oldalt ültünk, láttuk a csapat nagy részét, és érzékelhető volt a feszültség. Ez a magatartás végig jellemezte a tisztelt közönség egy részét. Hogy a Gyógyító Buddha mantra alatt mi a fenén lehet vihorászni 60 év körüli nőknek? Szerintem Lagzi Lajcsi műsorra kéne menni, bár talán őt is zavarná. István és András tisztelettel próbálták kicsit "nevelni" a nézőket, nem túl sok sikerrel.

Eszembe jutott, mikor Amszterdamban részt vettem egy egyhetes tanfolyamon. 150 résztvevő volt. Az első reggel 7-8 ember késve szédelgett be a terembe. Az előadó megvárta, míg teljes lett a létszám, és fél órán át kiabált velük. Kikérte magának és a többi, pontosan érkező nevében, hogy rabolják az időt, a figyelmet. Hogy jönnek ahhoz, hogy megzavarják a közös munkát, stb. Én már úgy éreztem, egy Darnell tréningbe csöppentem. Mi van? Miért nem kezdjük végre a letolás helyett? De aztán mégis az előadót igazolta a hét. Reggel 9-től éjfélig tartott minden nap a tanulás, de soha senkire nem kellett várni. Kínosan a helyén ült mindenki a szünetek végén. Valóban ennyire nevelni kell még felnőtt embereket? Úgy látom, igen. Ezért is teszem szóvá a blogon ezt a viselkedést. Akinek inge, vegye magára!

A második fellépő Jeszenszky István volt. Örültem a találkozásunknak. Remek formában van István! A nagy ölelés után vettem két CD-t tőle. Most egyébként mind a 4 kapható. A Világok hangja és a Gyógyító varázshangok már megvan. A következő a Fényhozó és megjelent a legújabb, a Hét varázsének. Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek. A zene szárnyalt a teremben, István hangja betöltötte a termet. Sokan nagyon magasan jártunk, testből kilépés, stb. A végén megénekeltette a társaságot. Hála és köszönet az élményért! Ez tényleg ünnep volt!

Aztán Andrással örültünk egymásnak. Mindketten többször gondoltunk mostanában arra, hogy újra dolgunk van egymással. Januárban sort is kerítünk majd rá. És lesz nálam megint tanítás és zenélés is! Idejében szólok róla.

András és egy számomra nem ismert zenész játszottak együtt. Sajnálom, hogy nem tudom a nevét, mert ő is nagyon jó volt! András meg a régi! Zenélt, énekelt és tanított is egyben. A sokoldalúsága mindig lenyűgöz.

Nagyon szeretem és nagyon sokat köszönhetek neki. Az asztrozófiát, a tarot, a Fényszekér beavatást, a sok külön tanítást. Több, mint 2 évig a lakásomban szombatonként szellemi műhelyt vezetett. Emlékszem, tarot kártya még nem volt az országban, és 22 névjegy hátára írtuk fel a lapokat. Az első kártyámért még Bécsbe mentem ki. És külön tanítványa is voltam. A szellemiségem alapjait Neki és Eördögh Kristófnak köszönhetem.

Hálás köszönet a türelmes előadóknak, hogy a körülmények ellenére igyekeztek valódi ünnepet varázsolni ezen a napon! Boldogok voltunk, hogy elmentünk erre a megemlékezésre. És köszönet érte Mireisz Laciéknak és a főiskolának is!