A világmindenség arra teremtetett, hogy tanítson, és nem arra, hogy elítéljen bennünket. Mi mégis ítélkezünk önmagunk és a világ fölött. Akik gyorsan bírálnak, lassan mutatnak együttérzést. Ők elfeledték, hogy a fájdalmat okozó emberek nem jutnak pokolra: ugyanis már ott vannak, és ezért viselkednek úgy. Elvégre semmit sem úszhatunk meg szárazon.
Ha neheztelünk valakire, csak azt érjük el, hogy az illető bérmentesen lakik a fejünkben. És a bírálataink ellenére a valóság így is - úgy is az, ami.
Tehát ha már bírálunk, tegyük együttérzéssel, amíg végül rá nem jövünk, hogy elsődleges feladatunk nem a megbocsátás, hanem a bocsánatkérés, aztán az elengedés.
(Dan Millman: Élj célTudatosan!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése