Czabi búcsúztatása

Czabarka György

1924.01.17. - 2009.01.17.

Ma kimentem 45 perccel korábban a farkasréti temetőbe, hogy legyen parkolóhelyem. Azt hittem komoly tömeg lesz Czabi temetésén.

Sokkoló volt, hogy még ötvenen sem voltunk. A "királyi" MTV botrányosan reagált. A jelenlévők jó része csak az én értesítésem alapján tudta meg az eseményt. Az MTV nem vette a fáradságot és a tiszteletet, hogy a weblapjukon megemlékezzenek Czabarka Györgyről, aki 150 filmet készített ennek a nyomorult intézménynek. Örökös tagság? Annyit ér, hogy egy fél perces híranyag sem jut rá?

A természet már sokkal tisztelettudóbban viselkedett. A nap besütött a ravatalozóba. Kemény hideg volt, és hópihék kavarogtak a jeges szélben. De tiszta, friss volt a levegő. A napfény is tetszett volna Czabinak.

Mivel nagyon korán odaértem - a parkoló szinte üres volt - a cudar hideg miatt beálltam a ravatalozóba. Behangoltam a termet, természetesen nagyon alacsony rezgése volt.

Czabi tekintete sok emléket felidézett bennem. Különböző helyszínek, élmények, személyek peregtek le előttem. Lassan érkeztek a többiek is. Arcok a múltból. Őszintén szólva, volt, akinek a nevére már nem emlékeztem, csak helyzetekre, emlékekre. Szerintem ezzel ők is így voltak. Legtöbbjüket 19 éve nem láttam. Az idő maszkmestere megváltoztatta az arcunkat, jó pár kilót felszedtünk sokan. Egyszerre volt szívszorító, szívet melengető az egész. Fura időutazás.

A két búcsúbeszéd nagyon tetszett, mert személyes volt és valóban róla szólt. Sokszor álltam már feszengve, mert a papi beszédnek köze nem volt az elhunyt személyhez. Olykor kifejezetten kínos volt a sok dicséret, aminek az ellenkezője volt a valóság. De itt minden szó szívhez szólt, és azt hiszem, Czabit igazán szerette mindenki. Bár szerintem a halál természetes része az életnek, és ilyen értelemben nem szomorú esemény, nem is beszélve a reinkarnáció tényéről, mégis a beszédek, az élmények felidézése pár könnycseppet csalt a szemembe.

Egyetértek az elhangzottakkal: mindannyian még a filmgyártás aranykorában dolgoztunk, a mai műsorokban már az Ő igényessége, tudása nem kell. Jókor dolgozott, és jókor ment el. Irigylésre méltó élete volt, és nekünk is.

Ami elkeserítő, hogy beszélgettünk utána egymással. Kiemelkedő szakmai tudású, nagyon profi szakemberek arcpirítóan kevés nyugdíjból vegetálnak egy átdolgozott élet után.

Az evangélikus pap beszéde is elfogadható volt. (Akik ismernek, tudják miért mondom ezt.)

Hárman beültek a kocsimba és lehoztam őket. Közben megbeszéltük, hogy amíg még élünk és lehetőségünk van, keressük egymást, találkozzunk és beszélgessünk egymással.

Drága, drága Czabi! Ezt is Neked köszönhetjük! Várunk vissza.