Zseniális könyvet olvasok a Plútóról, megosztok Veletek néhány gondolatot. Már korábban írtam arról, hogy november végén belépett a Bakba 12 évre. Nem mindegy, hogyan éljük meg ezt a nem kis időt a rövidke életünkben. Arról már írtam, hogy ő az átalakulás és elengedés bolygója. A legmélyebb tudatalatti késztetések hozzá tartoznak. Ahol jár a képletünkben, ott alapvető, mélyreható változásokat hoz életünkbe. Teljesen mások leszünk, mint előtte. Ez legtöbbször a javunkra válik, de kérlelhetetlenül változni kell. Nincs mese. "Intellektusunk nem mehet sokra a logika és az okoskodás alkalmazásával, vagyis a puszta agymunka soha nem fogja segíteni a plútói konfliktusaink megoldását. E tranzitok alatt a mélybe kell fülelnünk, és a beszédnél jóval lényegesebbre irányítani a figyelmünket. Ez pedig igen komoly stresszt jelenthet a túlingerelt intellektusú egyének számára.
A Plútóval soha nem fordul elő, hogy a "vesztest" kiengedné a markából, mielőtt kikötött volna egy értelmes, előrevivő cél mellett. Ha szükséges, aljasabb eszközeit is igénybe veszi, hogy célját elérje. A fejlődésért vívott kozmikus harcban a Plútó a végsőkig küzd a túlélésért, s ezért akár a kommandósok harcmodorát is hajlandó bevetni. Stratégiáját kétségtelenül némi szenvtelenség jellemzi, különösen akkor, amikor horgát már beakasztotta érzelmi rendszerünkbe. Átitatódva a plútói energiákkal,hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy kíméletlenül igyekszünk szabadulni mindentől és mindenkitől, ami vagy aki gátolja fejlődésünket.
Életünk plútói periódusaiban az egészségtelen kapcsolatoknak végleg meg kell semmisülniük, és magunkra maradásunk egy jóval magasabb szintű belső egyensúlyban valójában nem más, mint az alaposan elvégzett belső munka jutalma."
(folytatom)
(Forrás: Bil Tierney: Békességben a Plútóval - Édesvíz Kiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése