Segítsünk a másik élettervének, céljainak megvalósításában. A kapcsolat biztonságát a jelenben tett szeretetteljes gesztusok adják. Kerüljük a függőséget! Ne fosszunk meg senkit az önbizalmától, se a pénzétől, azért, hogy függőségi helyzetbe hozzuk. Ne alázzunk meg senkit!
Egy régi mondás szerint a legnagyobb vétek elvenni valakinek a nesumáját. A jiddis szó magyarul azt fejezi ki, hogy bűn elrontani valakinek az örömét. Milyen gyakran teszik ezt az emberek egymással, és mennyit rombolnak ezzel egymáson! Mindannyiunkkal történt már ilyen, és átéltük azt a keserű érzést, ami együtt jár vele. Gyerekek, akik büszkék valamelyik rajzukra, a dalra, amit megtanultak, vagy valami hasonló apró eredményre, és ahelyett, hogy megdicsérnének érte, együtt örülnének velük, kinevetik őket.
Idősebb korban is átélünk olyan pillanatokat, amikor a kritika tönkre teszi valakinek az örömét. Hiába tudjuk, hogy az illető cselekedetét az irigység vezérli, kisebbrendűség érzésből ered, vagy valami hasonló oka van rá, akkor is ugyanazt a lesújtó érzést éljük át, mint gyerekkorunkban. Érdemes megjegyezni, hogy a nesuma szó szerint azt jelenti: „lélek". A legnagyobb vétek elvenni valakinek a lelkét.
Hogyan tudjuk kevésbé kritikusan kifejteni véleményünket? Hogyan tudunk javítani kapcsolatainkon?
1. Szerepcsere: a mély ellazultság szintjén (alfa) próbáljuk meg a másik ember tudatába vetíteni önmagunkat. Próbáljunk átváltozni a másikká. Igyekezzünk megérteni a reakcióit, félelmeit, reményeit, örömeit.
2. Szóbeli megnyilvánulásaink legyenek pozitívak. Fogjuk meg gyakrabban partnerünk kezét. Dicsérjük meg, méghozzá őszintén, szívből. Szeretetet kapni is, adni is szükséges.
3. Igyekezzünk minősítés, ítélkezés nélkül társalogni másokkal, bántó, ártó szándék nélkül. Szavainkkal, gesztusainkkal szeretetet, gondoskodást, együttérzést fejezzünk ki.. Véleményünkkel igyekezzünk nem bántani, ne akarjunk győzedelmeskedni.
4. Tegyük félre az egót, a büszkeséget, mert csak utunkban van. Önmagunkat és a helyzetet távolságtartással figyeljük. Közös terünk legyen biztonságos menedék, ahol társunk őszintén megnyilatkozhat.
5. Csak akkor beszéljünk, ha mondanivalónk van, mégpedig lehetőleg pozitív mondanivalónk. Mindig biztosabb hallgatni, megértően figyelni.
Derítsük fel a gondolatok, cselekedetek mélyén meghúzódó rejtett félelmeket. A tágabb összefüggéseket nézzük, ne engedjük, hogy az indulatok, az érzelmek elragadjanak! Mindig a lényeget tekintsük: a minden dráma mélyén ott rejlő, titkos félelmeket.
6. Soha ne cselekedjünk, ne is mondjunk semmit dühből. A szavaknak messzeható ereje van, nehéz elfelejteni őket. Soha ne az alkohol, vagy a drog beszéljen belőlünk. A düh, vagy gyűlölet szülte szavak soha nem gyógyuló sebeket ejthetnek.
7. Ha az én (ego) szóhoz jut, - egy vitában diadalmaskodni, valójában egyenlő a vereséggel. Az igazi győzelmet a szeretet, a megértés, az együttérzés erősödése jelenti. Ha az ember akár önmagában, akár társában a negatív érzelmeket, a félelmet, a haragot, a bűntudatot, a szégyent, a szomorúságot, az aggodalmat, vagy a gyűlöletet erősíti, akkor veszített!
8. A haragtól, megszabadulni nem könnyű feladat. Az ember úgy érzi, hogy a dühe jogos, indokolt, esetleg a becsülete, az emberi tartása forog kockán. Az emberi létnek nevezett hatalmas tanfolyamon az egyetlen vizsga abból áll, hogy elengedjük-e a haragot, és befogadjuk-e a szeretetet. A haraghoz való ragaszkodás megmérgezi a kapcsolatainkat. Őrizzük magunkban a szeretetet, még akkor is, ha a partner éppen haragszik, sértett, vagy fél. A harag átmeneti, a szeretet állandó. Határozzuk meg a harag okát, javítsunk a körülményeken, aztán engedjük el! Mennyi ideig tart, mire megszabadulunk tőle? Öt nap? Három? Egy? Vagy egy óra? Ha öt nap alatt sikerül túlesni rajta, akkor miért ne sikerülne egy óra alatt? Mindenki képes rá.
1. Szerepcsere: a mély ellazultság szintjén (alfa) próbáljuk meg a másik ember tudatába vetíteni önmagunkat. Próbáljunk átváltozni a másikká. Igyekezzünk megérteni a reakcióit, félelmeit, reményeit, örömeit.
2. Szóbeli megnyilvánulásaink legyenek pozitívak. Fogjuk meg gyakrabban partnerünk kezét. Dicsérjük meg, méghozzá őszintén, szívből. Szeretetet kapni is, adni is szükséges.
3. Igyekezzünk minősítés, ítélkezés nélkül társalogni másokkal, bántó, ártó szándék nélkül. Szavainkkal, gesztusainkkal szeretetet, gondoskodást, együttérzést fejezzünk ki.. Véleményünkkel igyekezzünk nem bántani, ne akarjunk győzedelmeskedni.
4. Tegyük félre az egót, a büszkeséget, mert csak utunkban van. Önmagunkat és a helyzetet távolságtartással figyeljük. Közös terünk legyen biztonságos menedék, ahol társunk őszintén megnyilatkozhat.
5. Csak akkor beszéljünk, ha mondanivalónk van, mégpedig lehetőleg pozitív mondanivalónk. Mindig biztosabb hallgatni, megértően figyelni.
Derítsük fel a gondolatok, cselekedetek mélyén meghúzódó rejtett félelmeket. A tágabb összefüggéseket nézzük, ne engedjük, hogy az indulatok, az érzelmek elragadjanak! Mindig a lényeget tekintsük: a minden dráma mélyén ott rejlő, titkos félelmeket.
6. Soha ne cselekedjünk, ne is mondjunk semmit dühből. A szavaknak messzeható ereje van, nehéz elfelejteni őket. Soha ne az alkohol, vagy a drog beszéljen belőlünk. A düh, vagy gyűlölet szülte szavak soha nem gyógyuló sebeket ejthetnek.
7. Ha az én (ego) szóhoz jut, - egy vitában diadalmaskodni, valójában egyenlő a vereséggel. Az igazi győzelmet a szeretet, a megértés, az együttérzés erősödése jelenti. Ha az ember akár önmagában, akár társában a negatív érzelmeket, a félelmet, a haragot, a bűntudatot, a szégyent, a szomorúságot, az aggodalmat, vagy a gyűlöletet erősíti, akkor veszített!
8. A haragtól, megszabadulni nem könnyű feladat. Az ember úgy érzi, hogy a dühe jogos, indokolt, esetleg a becsülete, az emberi tartása forog kockán. Az emberi létnek nevezett hatalmas tanfolyamon az egyetlen vizsga abból áll, hogy elengedjük-e a haragot, és befogadjuk-e a szeretetet. A haraghoz való ragaszkodás megmérgezi a kapcsolatainkat. Őrizzük magunkban a szeretetet, még akkor is, ha a partner éppen haragszik, sértett, vagy fél. A harag átmeneti, a szeretet állandó. Határozzuk meg a harag okát, javítsunk a körülményeken, aztán engedjük el! Mennyi ideig tart, mire megszabadulunk tőle? Öt nap? Három? Egy? Vagy egy óra? Ha öt nap alatt sikerül túlesni rajta, akkor miért ne sikerülne egy óra alatt? Mindenki képes rá.
(Brian Weiss)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése