Amikor a lányaim kicsik voltak, itt egy remek játszótér volt: fából készült házfélével, ahol lehetett mászkálni, bújócskázni. Voltak ping-pong asztalok, hinták, homokozó, csúszda, padok...
Egyszer bekerítették és ezt a borzalmat építették. Sehol egy árnyék. Gyerek elvétve fordul elő. Senki nem használja. Pedig micsoda élet volt itt akkoriban!
Az igénytelenség miatt a fű kiszáradt, a port még a negyedik emeleten is nyeljük.
A környéken egyetlen árnyékos játszótér van, elmentünk oda.
Amint látszik, itt is csak por van. Nem értem, gyerekkoromban locsolták a játszótereket is, és szép fűben lehetett játszani.
Itt is egy gerincgyilkos csúszda van, egy homokozó és 2 hinta a kicsiknek, 2 hinta a nagyobbaknak.
Ami élmény volt Nimródnak, az útközben érte.
Viki türelmesen engedte, hogy minden fával ismerkedjen.
Ez jobban tetszett, mint a szúrós fenyő.
Botanikai ismeretek. Sajnos egy levelet le is szakított.
Klári táskáján volt valami izgalmas fényes golyó. :-)
Ez az idétlen gumicsík - hinta vágta a combját. Nem őszinte a mosolya.
Még labdázni lehet a porban.
Rég jártam játszótéren, de elkeserítő a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése