Szeretetről

 

Személytelenné vált szeretetedet olyan esetekben is ki kell nyilvánítanod embertársaiddal szemben, amikor lelkük csak földi boldogulásuk  ellenében  menthető  meg,  legyen  szó akár  a  hozzád  legközelebb  álló  személyekről.  

 

Ha  úgy  adódik, közömbösen kell tudnod végignézni, ahogy szeretteid a legnagyobb veszélybe kerülnek  és  ha  a  szokásos  módon nem tudsz rájuk hatni, akkor se lelki erőszakkal, se hipnózissal, se okkult eszközök felhasználásával nem tarthatod őket vissza, ha lelki gyógyulásukhoz ez szükséges.

 

Ahogy Isten sem avatkozik bele az  emberek  ügyeibe,  hanem  teljes  szabadságot  biztosít nekik, te sem foszthatod meg embertársaidat szabad akaratuktól, s soha sem kényszerítheted őket semmire.  Segítőkészségednek a lelki épülésre és nem a földi vagy testi előnyökre kell irányulnia. Ez az istenien " kegyetlen" szeretet azonban  soha nem változhat  szeretetnélküliséggé. Soha nem szabad bárkitől is ellenszenv miatt  megtagadnod a segítséget,  ha földi módszerekkel megteheted.

 

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Mások lelkébe belebújni persze azt is jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy a másik élni is tud vele!

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.

Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET."