Ezt a mesét birkákkal és oroszlánnal ismertem, de ez is remek:
Egy paraszt ember, talál egy tojást, hazaviszi és egy kotlós alá rakja. A tojás kikelt és egy sasfióka volt benne. A sasfióka a többi csirkével együtt nőtt fel. Ugyanazt csinálta mint a többiek. Kapirgált, rovarokat, magvakat keresgélve, nap mint nap, évről évre, egész eddigi életében úgy tett mint a csirkék. Teljes meggyőződéssel, csirkeként élte a napjait. Ugrabugrált, felugrott egy két méterre a levegőbe és leesett. Már jó öreg volt, amikor az udvaron felnézett az égre és egy óriási madarat látott. Korábban soha nem látott ilyet, ezért megkérdezte a többieket:
- Mi az az égen?
- Óhhh hát az a méltóságteljes sas, a madarak királya az ég ura. Mi csirkék a föld részei vagyunk, mi ide születtünk, nekünk itt is kell meghalni. Mi nem szárnyalhatunk az égen. Ez után a sasunk vállat vont , kapirgált tovább és csirkeként élt tovább és csirkeként halt is meg, mert csirkének hitte magát.
Nem vagy olyan mint amit a környezeted mond rólad és olyan sem vagy, mint amit a gondolataid súgnak. Sokkal több vagy ezeknél az elméleteknél. Vedd magad körbe minél több, önmagára tudatos emberrel és közösen, megállíthatatlanok lesztek. Boldogok, olyanok akikről azt mondják, szerencsés.
Nem vagy olyan mint amit a környezeted mond rólad és olyan sem vagy, mint amit a gondolataid súgnak. Sokkal több vagy ezeknél az elméleteknél. Vedd magad körbe minél több, önmagára tudatos emberrel és közösen, megállíthatatlanok lesztek. Boldogok, olyanok akikről azt mondják, szerencsés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése